Like me, like me (2011)

november 3, 2011

itt: Performances

A hazai közönség is megtekintheti a varsói premier után Juhász Kata lengyel felkérésre készített Like me, like me című legújabb intermediális kompozíciójának hazai bemutatóját.

Like me, like me - Valencia James, Feicht ZoltánElőadják: Valencia James, Feicht Zoltán
Koreográfia, fény-és látványterv: Juhász Kata
Zeneszerző: Márkos Bertalan, Zságer Ákos, Liszt Ferenc, Frédéric Chopin
Videó: Sztojanovits Andrea

Az előadás érzéki találkozás a cyber térben klasszikus és kortárs zene, a high-tech videóművészet és két nagyszerű táncos: Valencia James és Feicht Zoltán közreműködésével.
Egy a Liszt Ferenc és Frederic Chopin, a két egymást kölcsönösen nagyra tartó, kiváló zeneszerző és zongoravirtuóz művei által inspirált koreográfia és kortárs zenei kísérlet.

Fent vagyunk a világhálón, élők és holtak. Találkozásaink efemer jellegűek és többnyire következmények nélkül valóak. Egyformán like-oljuk Valencia James-t és Feicht Zoltánt, Márkos Albertet és Zságer Ákost, Liszt Ferencet és Frederic Chopint. Linkek és profilok, virtuális lények a cyber-térben. Mindenki idéz és mindenki megidézhető.

Chopin és Liszt számára a társadalmi élet, az érintkezés, tehát az eszmecsere színtere is –levelezésükön kívül- a korabeli szalonélet volt. Mai körülmények között a világ egymástól távoli pontjain élő illetve turnézó művészként, állandóan úton lévő emberként életükben ezt a funkciót gyökeresen más, korunkra jellemzően digitális „médiumok”, alighanem blogok, chat-room-ok, fájlmegosztók és közösségi oldalak töltenék be.

Alkotó, egymást újra és újra megtermékenyítő zenei és verbális „párbeszédüket” tehát ebbe a zenei, vizuális és kommunikációs közegbe helyezi Juhász Kata koreográfus darabja.

Vizuális értelemben tehát Liszt és Chopin nem főszereplői ennek a darabnak, csak a hálózat tagjaiként vannak jelen és gyakorolnak hatást –egy Stoppard-féle dramaturgia jegyében (Rosencrantz és Guildenstern halott)- a színpadi szereplőkre.
A két virtuóz táncos nem a két zenei virtuóz Liszt és Chopin személyének föltámasztására vállalkozik, hogy személyes emberi kapcsolatukat és annak változását a fellelhető dokumentumok alapján dramatizált formában színre vigye.

Ez a darab és -amennyiben van neki- története a cyber-térben játszódik, szereplői nem húsvér emberek, hanem reprezentációk, amelyek a különböző imago-terminálokon megjelennek és egymással virtuális kapcsolatba lépnek: blogokon és a közösségi médián keresztül osztják meg élményeiket, tapasztalataikat ismerőseikkel, nyilvánítják ki tetszésüket és nem tetszésüket: like-olnak. Így tenne Chopin és Liszt is, mert abban a pillanatban, hogy a show érdekében kitalált imágó, és a business érdekében felépített brand lép a helyébe, ellenőrizhetetlenné, ezért esetlegessé, tehát feleslegessé is válik a valós történelmi személy: az övék is.
Látszólag csak a társadalmi érintkezés módja és tere változott meg, azonban ettől kezdve csak szabadon változtatható tér-idő indexszel ellátott reprezentációról beszélhetünk. Ha ezt megosztjuk velük, valóban a kortársunk lehet Liszt és Chopin, chatelhetünk velük a facebookon, mintahogy ők is teszik ezt egymással a darab folyamán, és akár el is küldhetjük nekik kedvenc zenéinket…

Támogatók: NEFMI, NKA, SÍN Kulturális Központ, Aulea Alapítvány
Külön köszönet: Müller Ádám, Candice Edmunds, Jamie Harrison, Hegedűs Sándor

Előző;:

Következő

XNXX Mobile