Like me like me is a sensual encounter of dance, classical and contemporary music accompanied by high-tech video-art. The piece is danced by two splendid dancers Valencia James and Zoltán Feicht.

We’ve been on the world wide web dead and alive. Our encounters there are ephemeral and mostly having no consequences.

We do like Valencia James and Zoltán Feicht the same as Albert Márkos and Ákos Zságer-Varga, Franz Liszt or Frederic Chopin by chance…

We follow links and cyber creatures by hitch-hiking at the super highway of information. Everybody does quote and everybody is to evoke.

Review by Zaid Sethi: “The performance opens with the signing in of the two protagonists that represent aspects of us all connected to the net.

The experience of the piece is a melange of how we project ourselves and how we internalise the effect that projection has on others. Words are important but not words of any originality. Phrases used in cyberspeak dull the senses of creativity, reducing us to soundbites without the senses that arise through physical contact. The piece raises the question of whether relationships outside cyberspace, where it was necessary to develop the emotional symbiosis for relationships, matter anymore. Why, for instance do we need to invest so much time and energy in developing friendships with a handful of friends when we can, within the same space of time have hundreds of friends, voice opinions where feedback is irrelevant (if it is ever given), express thoughts without having to think them through and yet, despite all that, the desire to fulfil our needs as social animals still struggles to find consummation.

There seems to be an interplay of two forces; the fabulous lighting and video projections and the dance sequences in harmony with the music. Starting on one plane and then, as if bursting into solo improvisations they come together in a facetious conclusion of naive hopefulness that disregards the reality of the world we live in; a disconnect between the cyberspeak world and the physical world we live in. We are more influenced by the sensationalism of simplified soundbite opinions than the complex reality of our social environment. Perhaps that is too harsh an interpretation of what was intended.

The dancers, both Valencia James and Zoltan Feicht were excellent in their individual performances. Their casting was inspired. The visual feast they offered was a joy to watch.  An hour in the company of what art should always be. ”                                                                                                                                  (Zaid Sethi)

Created by:
Choreography: Kata Juhász
Performers: Valencia James & Zoltán Feicht
Video: Andrea Sztojanovits
Music: Frédéric Chopin, Ferenc Liszt, Albert Márkos, Ákos Zságer-Varga
Light: Ferenc Payer

Special thanks : Ádám Müller, Candice Edmunds, Jamie Harrison, Sándor Hegedűs

Supported by: National Cultural Found, NEFMI

Mottónk: Ha tantermi előadásunk nyomán a 25 diák közül egy elkezd érdeklődni a progresszív színházi irányok iránt, már nyert ügyünk van.

Célunk: szerény technikai igényű színházi előadást eljuttatni diákokhoz, hogy elősegítsük  a tánc befogadását, hogy ne a prózai színházban szocializálódott elvárásokkal közelítsék meg ezt a nonverbális műfajt.

Beavató programsorozatunk keretében Juhász Kata táncművész, koreográfus  A  rossz tanuló felel című szóló előadásnak tantermi körülmények között történő bemutatása történik budapesti és vidéki városok középiskoláiban.

A beavató programunkat 2010. év májusától kezdtük saját erőből, majd NKA és NEFMI támogatással eddig több mint 10 iskolában jártunk és túl vagyunk a 22. előadáson.  Programunk lévén a diákok kíváncsivá, érdeklődővé válnak, megismerhetik a fizikai színház műfajának jellemzőit. A darabot követő feldolgozó beszélgetéseken a két leggyakrabban elhangzó kérdésük: „Hol nézhető az ilyen előadás?”, illetve „Hogyan, hol lehet ezt a műfajt tanulni?”

Előadásunk a tudatos alkotói szándéknak megfelelően már eleve úgy készült, hogy a színházi környezetből kiemelve is játszható legyen: saját specifikus terében, iskolákban osztálytermi körülmények között. A tantermi változat előadásakor az osztálytermet nem alakítjuk át, a padok széthúzásával nem képezünk külön színpadi és nézőteret. Minden mozgás- és táncakció a katedrán, a padsorok között és a padokon történik. Az osztályterem felszerelései (tábla, kréta, tanári asztal stb.) is szerepet kapnak a játékban. Maga az előadás szerkezetében illeszkedik a tanítási órákhoz: becsengetéssel kezdődik és kicsengetéssel ér véget, játékideje 40 perc, így kiválóan beépíthető az iskolák tanrendjébe.  A Karinthy novellára utaló cím nem véletlen, hiszen a kiindulópont közös: kihívják a rossz tanulót felelni. Részben arról szól, hogy egy diák fején milyen gondolatok, képek, érzelmek futnak át, amikor egy ilyen kínos szituációba kerül, de ennél tovább is megy. Azt emeli ki, hogy az ilyen szituációk magára az életre készítenek fel, hiszen az iskolában nem csak a tananyagot tanuljuk meg, de itt szerezzük meg jó esetben azokat a sémákat, mintákat, túlélési stratégiákat is, melyek vezetnek minket későbbi életünkben, kapcsolatainkban.  Az előadás olyan témákat, sőt e korosztály számára gyakran tabukat is érint –olykor szó szerint-, mint az előítéletek, a megfelelni akarás, az önkifejezés, vagy a fizikalitás, a természetes testiség. Ezáltal maga a darab is tanít, mégpedig az új dolgok nyitottan fogadására, a másik megértésére, a másság elfogadására.
Kifejezetten jól illeszkedik az előadás a középiskolás diákok horizontjához. A mindenki számára ismerős téma és drámai alaphelyzet, amelybe –különösen saját iskolai közegükben- a diákoknak könnyű belehelyezkedniük, biztosítja, hogy a fiatalok könnyen involválódjanak a drámai eseményekbe. A darabban használt összetett mozgásnyelv azonban igényel absztrakciós képességeket, illetve a lineáristól eltérő tér-idő kezeléssel kapcsolatosan előzetesen megszerzett „befogadói rutint”. Emiatt a 14 éves kornál idősebb korosztályt választjuk célközönségül.Az előadás köré épülő beavató program 2 tanítási órát vesz igénybe és 3 különálló, de egymásra épülő részből áll:
Minden egyes iskolában, ahová meghívást kaptunk, az előadás előtt tartunk egy előzetes beszélgetést, funkcionálisan: helyzetfelmérést, és előkészítést. Ennek hossza lehet 5-10 perc.  Ez után következik csak az előadás, amely az improvizatív részeknek köszönhetően bizonyos mértékig képes alkalmazkodni az adott osztály vagy közösség felkészültségéhez, amelynek felmérésére az előzetes beszélgetés alkalmával kísérletet teszünk. Az előadást követi a moderátor által vezetett 30-45 perces feldolgozó beszélgetés, ahol a diákok kérdéseket tesznek fel az előadónak artikulálják pozitív és negatív benyomásaikat, kísérletet tesznek a látottak közös értelmezésére fenntartva, sőt kidomborítva annak lehetőségét, hogy az előadást különbözőféleképpen látják, értelmezhetik. Lehetőség van itt minden olyan kérdés tisztázására, ami a fiatalokat foglalkoztatja, és esetleg más keretek között elő sem hoznák.

Vár Benneteket Grecsó Zoltán, Juhász Kata, Mikó Dávid, Sebestyén Tímea, Valencia James, Zambrzycki Ádám 2012. január 20-án, 20 órakor a Tranzit Art Caféba, egy kis rendhagyó kávézgatásra!

Infók: http://tranzitcafe.com/

November hónapban 3 különböző előadással is jelentkezik a sérüléséből felépült Juhász Kata és projekt szinten működő társulata. A hazai közönség is megtekintheti a varsói premier után a lengyel felkérésre készített like me, like me című legújabb intermediális kompozíciójának hazai bemutatóját.
A visszatérését jelentő, Nigel Charnock koreografálta Revolution őszi utánjátszását követően ismét láthatjuk Juhász Katát táncosként fellépni saját korábbi koreográfiájában, amelyet a Barefoot Musicians élő zenés performansza kísér. Zenei ínyenceknek különösen ajánljuk!

Aki pedig az egészen könnyed, sőt, akár kissé meredek oldalát szereti a nem-feltétlen színházi szórakozásnak, Juhász Kata társulatának több éve külföldön és belföldön is sikerrel futó improvizatív kortárs tánc kabaréját élvezheti ezúttal is kiváló előadókkal.

Like me, like me

2011. november 10.-én és 11.-én 20h 30 - kor a SÍN Kulturális Központban
Cím: 1139 Budapest, Gyutacs u. 10.-18.

2011. november 13.-án 19h 30-kor a Gödör Klub Spicc színpadán – Hazai bemutató!
Cím: V.-ker Erzsébet téri Kulturális Központ és Park

parisriobuenosaires

2011. november 14.-én 20h 30–kor a Gödör Klub Spicc színpadán
Cím: V.-ker Erzsébet téri Kulturális Központ és Park

Café de la Danse

2011. november 17.-én 21h-kor a Jedermann Kocsmában.
Cím: Ráday utca 58, IX.ker. Asztalfoglalás: +36304063617

Támogatók: NEFMI, NKA, Budapest Főváros Önkormányzata, SÍN Kulturális Központ, FÜGE, Új Előadóművészeti Alapítvány, Aulea Alapítvány

A hazai közönség is megtekintheti a varsói premier után Juhász Kata lengyel felkérésre készített Like me, like me című legújabb intermediális kompozíciójának hazai bemutatóját.

Előadják: Valencia James, Feicht Zoltán
Koreográfia, fény-és látványterv: Juhász Kata
Zeneszerző: Márkos Bertalan, Zságer Ákos, Liszt Ferenc, Frédéric Chopin
Videó: Sztojanovits Andrea

Az előadás érzéki találkozás a cyber térben klasszikus és kortárs zene, a high-tech videóművészet és két nagyszerű táncos: Valencia James és Feicht Zoltán közreműködésével.
Egy a Liszt Ferenc és Frederic Chopin, a két egymást kölcsönösen nagyra tartó, kiváló zeneszerző és zongoravirtuóz művei által inspirált koreográfia és kortárs zenei kísérlet.

Fent vagyunk a világhálón, élők és holtak. Találkozásaink efemer jellegűek és többnyire következmények nélkül valóak. Egyformán like-oljuk Valencia James-t és Feicht Zoltánt, Márkos Albertet és Zságer Ákost, Liszt Ferencet és Frederic Chopint. Linkek és profilok, virtuális lények a cyber-térben. Mindenki idéz és mindenki megidézhető.

Chopin és Liszt számára a társadalmi élet, az érintkezés, tehát az eszmecsere színtere is –levelezésükön kívül- a korabeli szalonélet volt. Mai körülmények között a világ egymástól távoli pontjain élő illetve turnézó művészként, állandóan úton lévő emberként életükben ezt a funkciót gyökeresen más, korunkra jellemzően digitális „médiumok”, alighanem blogok, chat-room-ok, fájlmegosztók és közösségi oldalak töltenék be.

Alkotó, egymást újra és újra megtermékenyítő zenei és verbális „párbeszédüket” tehát ebbe a zenei, vizuális és kommunikációs közegbe helyezi Juhász Kata koreográfus darabja.

Vizuális értelemben tehát Liszt és Chopin nem főszereplői ennek a darabnak, csak a hálózat tagjaiként vannak jelen és gyakorolnak hatást –egy Stoppard-féle dramaturgia jegyében (Rosencrantz és Guildenstern halott)- a színpadi szereplőkre.
A két virtuóz táncos nem a két zenei virtuóz Liszt és Chopin személyének föltámasztására vállalkozik, hogy személyes emberi kapcsolatukat és annak változását a fellelhető dokumentumok alapján dramatizált formában színre vigye.

Ez a darab és -amennyiben van neki- története a cyber-térben játszódik, szereplői nem húsvér emberek, hanem reprezentációk, amelyek a különböző imago-terminálokon megjelennek és egymással virtuális kapcsolatba lépnek: blogokon és a közösségi médián keresztül osztják meg élményeiket, tapasztalataikat ismerőseikkel, nyilvánítják ki tetszésüket és nem tetszésüket: like-olnak. Így tenne Chopin és Liszt is, mert abban a pillanatban, hogy a show érdekében kitalált imágó, és a business érdekében felépített brand lép a helyébe, ellenőrizhetetlenné, ezért esetlegessé, tehát feleslegessé is válik a valós történelmi személy: az övék is.
Látszólag csak a társadalmi érintkezés módja és tere változott meg, azonban ettől kezdve csak szabadon változtatható tér-idő indexszel ellátott reprezentációról beszélhetünk. Ha ezt megosztjuk velük, valóban a kortársunk lehet Liszt és Chopin, chatelhetünk velük a facebookon, mintahogy ők is teszik ezt egymással a darab folyamán, és akár el is küldhetjük nekik kedvenc zenéinket…

Támogatók: NEFMI, NKA, SÍN Kulturális Központ, Aulea Alapítvány
Külön köszönet: Müller Ádám, Candice Edmunds, Jamie Harrison, Hegedűs Sándor

MAYA screening in 3D cinema version on the Hungarian Film Weeks.

07. mai 2011 12:30 & 20:15 at Corvin mozi (Jávor room)

MAYA (8’) az első magyar 3D-s táncfilm a 42. filmszemle kisjátékfilm versenyprogramjában
2011. május 7.-én volt 12h30-kor és 20h15-kor a Corvin mozi Jávor termében.

Juhász Kata koreográfus, Zérczi Attila médiaművész és Guillaume le Grontec operatőr Maya című rövidfilmje Magyarországon az első 3D videotechnikával készült táncfilm.

A mű színpadi előadás térélményét ötvözi a filmvásznon a vágás által lehetővé váló szabad tér- és időkezeléssel.

A film a saját 3D képrögzítési rendszert kifejlesztő Zérczi Attila, az élvonalbeli francia filmművészetből érkezőGuillaume le Grontec operatőr és Guillaume Brunet (César-díjas) világosító, Szilágyi Kornél (azaz Igor Buharov), mint szakmai tanácsadó, valamint a nemzetközi sikerű Rózsavölgyi Zsuzsánna táncművész (ex-Rosas Company), és Juhász Kata rendező-koreográfus együttműködéséből született.

A címbéli „májá szanszkrit szó, és varázslatot jelent. A metafizika azt mondja, hogy ez az egész látható világ varázslat,májá, mert semmi abból, amit az ember érzékeivel tapasztal, nem valóság.” (Hamvas Béla)

A film témája ennek megfelelően a káprázat, az érzéki csalódás, azaz a tapasztalt világ illuzórikus volta, amely a tudatnak köszönhető. Ezt a születés perceinek, vagyis az érzéki ingerek megjelenésén és a tudat ébredésén keresztül, a kortárs tánc, a mozgás nyelvezetével és a technológia segítségével mutatja meg a film.

Több mint 100 éve a technológia segítségével menekültünk a mozi káprázatába, mert arról legalább tudjuk, hogy káprázat. Ez azonban egyre kevésbé képes minket elkápráztatni, miközben a „valóság” sem lett káprázatosabb. Valamit tehát ki kellett találni: egy kápráztató tükröt, amelyben végre magunkra ismerünk, és tanúi leszünk, hogyan lépünk be az illúzió világába. A mozi káprázatán is túl a 3D egy újabb káprázat, mert becsapja a szemünket a technika.

Alkotók:
Rendező: Juhász Kata,
Táncolja: Rózsavölgyi Zsuzsanna
Művészeti tanácsadó: Szilágyi Kornél,
Operatőr: Guillaume LeGrontec,
3 D videotechnika: Zérczi Attila
Fővilágosító: Guillaume Brunet,
Vágó: Zérczi Attila,
Vízi felvételek: Túri János,
Zene: Gergely Attila,
Hangmérnök: Blazsek András
Fénytechnikus: Barna Péter (Hosszú)

További szereplők: Barna Péter, Carlos Rodero, Galambos Csaba, Lóky Tamás, Schiller Kata, Szálteleki Szilvia, Tuba Erzsébet

Producer: Lóky Tamás

Támogatók: Nemzeti Kulturális Alap, AULEA Alapítvány, Focus FOX, Balneo Hotel Zsóri Thermal  Wellness, SÍN Kulturális Központ, Túri János

Külön köszönet: Csordás Tamás, Lóky Dénesné, Koós László, Novák Erik, Horváth Csaba/ Forte Társulat
A digitális 3D kópia létrehozója a Focus FOX.

3D dance-movie by Kata Juhász, Attila Zérczi and Guillaume le Grontec

„Maya (Sanskrit māyāa[›]), in Indian religions, has multiple meanings, centered around the concept of “illusion”.
Maya is the principal deity that manifests, perpetuates and governs the illusion and dream of duality in the
phenomenal Universe.”

Performed by: Zsuzsanna Rózsavölgyi

Directed by: Kata Juhász
Cinematography: Guillaume le Grontec
3D Video Technics and edited by: Attila Zérczi
Music & sound: András Blazsek and the BA Group
Underwater Cameraman: János Túri Artistic Consultant: Kornél Szilágyi
Chief Lighting Technician: Guillaume Brunet
Technician: Péter Barna (Hosszú)

Played by: Péter Barna, Carlos Rodero, Csaba Galambos, Kata Schiller , Szilvia Szálteleki, Erzsébet Tuba

Producer: Tamás Lóky

The 3D dolby, digital replica proceed by focus FOX.

Supported by: Hungarian National Cultural Found, Hotel Zsóri Thermal  Wellness, SÍN Culture Centre, János Túri, Focus Fox

Special Thanks: Erik Novák, Tamás Csordás, Mrs. Mary Lóky, László Koós, Csaba Horváth / Cie Forte,

The film is about the *maya*, the illusion into whose realm, according to the Vedas, all our experiences of the world we believe to exist belong. With the help of movement, dance and technology, the film shows the birth of this illusion, the appearance of sensual stimuli and through these the awakening of the consciousness.

This dance film was made with 3D video technology therefore it is able to combine the
spatial experience of a live stage performance and the free representation of time and spaces
made possible by editing.

kortárs tánc- és klasszikus zenei táncelőadás-koncert
Juhász Kata és a Barefoot Musicians előadása

A parisriobuenosaires Juhász Kata táncos-koreográfus és a Barefoot Musicians (Mezítlábas Zenészek) művészcsoport együttműködéséből született. A táncot és a klasszikus zenét ötvöző produkcióban a zene nem aláfestő szerepet tölt be, hanem a zenészek, a táncosokkal együtt mozgó szereplői, karakterei az előadásnak. Zenei ínyenceknek különösen ajánljuk!

A XX. század legnépszerűbb francia és latin-amerikai dallamai csendülnek fel élőben, zenészek és táncosok előadásában. Erik Satie, Astor Piazzola, Heitor Villa-Lobos, Paul Jeanjean és Alberto Ginastera műveit szólaltatjuk meg improvizációkkal összekötve.

Koreográfia, rendezés: Juhász Kata
Zenei koncepció: Koltai Kata
Előadják: Grecsó Zoltán és Juhász Kata táncosok,
valamint a Barefoot Musicians:
Bodrogi Éva – szoprán énekművész,
Koltai Kata – gitárművész,
Bartek Zsolt – klarinétművész.

Korunk metropoliszának emberét egyszerre éri rengeteg információ, inger, élmény. Azt hinnénk, tudatunkban meg sem tud férni a sok ellentétes érzelmi hatás, ha kiváltódik…
Nemcsak mindennapi életünket jellemzik a kontrasztok, ahogyan az utcán, valós fizikai környezetünkben egymás mellett él luxus és nyomor, mindeközben a médiából is az ”aktualitás” hívószava mentén a legszélsőségesebb és legkülönbözőbb híradásokat kapjuk a tér legtávolabbi pontjain történt eseményekről…

Mindeközben rohan ki-ki a saját sikere, kitűzött ideális célja felé, és igyekszik nem letérni erről az útról. Ha kitekintenénk az utunk két oldalán húzott falakon túlra, mint egy város közterén, akár egy útkereszteződésnél megállnánk és körbetekintenénk, talán meghallanánk egy-egy hírt, meglátnánk egy-egy miénktől idegen sorsot. Ilyenkor azonban gyorsan váltanunk kell, próbálunk feledni, és továbbsietni.

A tudatunkban keletkező feszültségeket, majd az ezt követő gyors váltásokat a darab zenei váltásai is jelzik. Három állomás között utazunk: Párizs mellett Rio de Janeiro és Buenos Aires az a két metropolisz, amelyeket az előadás zenei síkja megidéz.

Történeti háttér

A XX. század első felében Latin-Amerika két metropoliszának művészei számára Párizs jelentette a követendő példát.
„Párizs a modernitás, a művészet, a civilizáció, a szabadság megtestesítője”
Így tekintettek a metropoliszra a latin-amerikai művészek a huszadik század első és második harmadán.
Párizsban találta meg saját kiforrott zenei stílusához az utat többek között Heitor Villa-Lobos és Astor Piazzolla. Ugyanakkor a párizsiak számára is vonzó volt Latin-Amerika romantikája, egzotikuma.

Heitor Villa-Lobos Braziliából indult útnak, -magát a „modernizmus” és Debussy követőjének tartva- és az Années Folles (őrült huszas évek) kavalkádjába csöppent Montmartre-on, ahol hamar megismerhette többek között Erik Satie, Jean Cocteau művészetét. Zenéje itt nem számított többé modernnek, viszont sokakat érdekelt az „egzotikus” brazil művész és hazájának népzenéje. Villa-Lobos, a „brazil nemzeti szerző” Párizsban lelte meg saját nemzeti hangját, melyben ötvözte az avantgárdot a brazil népzenével.
Harminc évvel később, ugyanígy Párizsban, hasonló történet zajlott, melyben viszont -talán minden idők leghíresebb argentin zeneszerzője- Astor Piazzolla játszotta a főszerepet. Párizsba érkezve Poulenc, Francaix és a Francia Hatok más szerzőivel találkozhatott. A bandeonista, tangószerző a párizsi konzervatórium zeneszerzés osztályában próbált „klasszikus komponistává válni”. Tanárai azonban kifogásolták az egyéni hang hiányát műveiben. A legenda szerint, párizsi mestere egy nap megkérdezte tőle: „Mit csináltál mielőtt Párizsba jöttél?” Piazzolla szégyenkezve vallotta be: „Kabarékban játszottam a saját tangóimat.” Piazzolla ekkor megmutatta egyik tangóját. Tanára pedig így szólt hozzá: „Te bolond! Hiszen ez a te zenéd!”

Zenei koncepció

Az előadás zenéje Párizs – Rio de Janeiro – Buenos Aires tengelyen dallamok a három világvárosból a huszadik században. A zenei kompozíció összeállításában a huszadik század legkiemelkedőbb latin-amerikai és a rájuk oly nagy hatással lévő zenei központ, Párizs zeneszerzőinek műveiből válogattunk, a huszadik század első kétharmadából.
Francis Poulenc, Erik Satie, Heitor Villa-Lobos, Astor Piazzolla, Ginastera, Guastavino zenéje (eredeti művek és átiratok egyaránt) kísér minket végig ezen a nem mindennapi utazáson, és ad betekintést párhuzamos történetekbe, mi pedig kitekintünk, körbenézünk és továbbhaladunk.

Támogatók: NEFMI, NKA, Fővárosi Önkormányzat Főpolgármesteri Hivatal, SÍN Kulturális Központ, Aulea Alapítvány